Vasárnap az I. Erdőkertes Kupán járt öt utánpótláskorú játékosunk. A váratlanul népes mezőny, a mintegy 200 nevező komoly próbatétel elé állította a szervezőket, de a verseny nem csak a lebonyolítás nehézségei miatt volt roppant tanulságos a számunkra.
Bár a program jelentős csúszása sokaknak bosszúságot okozott, el kell ismerni, hogy a hazaiak mindent elkövettek a rendezvény sikeréért. Munkájuk értékét növeli, hogy az Erdőkertesi Sportegyesület asztalitenisz szakosztálya csak tavaly ősszel alakult meg. Igaz, a településen nem gyökértelen a sportág. Valaha NB I/B-s csapatuk is volt.
És az is igaz, hogy a hét koedukált kategóriában (U10, U13, serdülő, ifjúsági, hobbi, amatőr és nyílt) meghirdetett verseny jogos igényt elégített ki; hiszen a kisebb klubok képviselői is szeretnek (szeretnének) találkozni a felkészültségüknek megfelelő ellenfelekkel.
Mivel gyerekpingpong nálunk is csak ősz óta van, ezt a versenyt jó erőfelmérőnek gondoltuk, és nem is kellett csalódnunk. A kicsik között Bisztran Zoltán küzdelmes meccsek után, csoportmásodikként főtáblára került, amiért feltétlen megérdemli a dicséretet. Mári Demeter nyerhető mérkőzését hozta, a jobbak ellen szoros találkozókon maradt alul.
 |
A fiúk (Menyus, Peti -feketében - , Demeter és Zoli) nem mindent vesznek komolyan.
A hivatalos csapatfotót egyenesen szabotálták |
Nagyjából ugyanez mondható el az U13-as - de még csak 11 éves - Kőházi Péterről is. Egy mérkőzést nyert, kettőt elveszített, de szinte minden szettben ott volt tapasztaltabb ellenfelei nyomában.
A tehetség benne is megvan, de a heti 2x1 óra gyakorlás erre elég... (Erről a körülményről meg nem Peti tehet.)
Hogy már a kicsit több (pontosan eggyel több) edzés is milyen sokat jelent, azt Mári Menyhért mutatta meg, aki a selejtezők során veresegyházi, erdőkertesi és dunaharaszti vetélytársát is felülmúlta, így Zolihoz hasonlóan a főtáblán folytathatta. Előbb erőnyerőként, majd egy bravúros győzelemmel ott is továbblépett, végül a nyolc között a BVSC-s Cserey Bálinttól kapott ki, s így lett - 47-ből - 5. (Bálint 57. a magyar ranglistán, heti öt edzésen vesz részt és két évvel idősebb, mint Menyus. Ahogy mondják: ez más kávéház.)
 |
Szász András a játékvezetésre, Menyhért a mérkőzésre készül |
A serdülők között Kőházi Eszter képviselte az albertirsai pingpongot. Órákig várt, mire asztalhoz állhatott, ráadásul Ő fogta ki a legrosszabb sorsolást. Az első meccsen sok remek megoldása volt, de két, játszmalabdáról elveszített szett után nem tudott újítani. A második partiját nehezebb értékelni, mert a magas, erős fiatalember, akivel összekerült, szinte minden labdát megtámadott; vagy jól vagy rosszul, de azért többször jól. Eszti harmadik kisorsolt ellenfele sajnos visszalépett...
Gratuláció jár a játszóknak, nagy-nagy köszönet az utazásban és a gyerekek felügyeletében is segítő Hegedűs Saroltának (Bisztran Zoli édesanyja), és a szállítói, élelmezési, játékvezetői és edzői feladatokat egyaránt ellátó Szász András szakosztályvezetőnek.
Nélkülük nem ment volna.