Nem számoltunk be, legalábbis nem részletesen, a két utolsó fordulóról. Most pótoljuk.
Számunkra a Göd elleni vereséggel véget ért a bajnokság érdemi része. A véghajrára el is apadt a motivációnk, pontosabban: az élet pingpongon kívüli területeire összpontosult. Ebben a légkörben nem is volt váratlan, hogy hazai pályán vereséget szenvedtünk az egyébként jó erőkből álló Tápiógyörgyétől.
Azért sokat kellett dolgoznunk a kudarcért: ellenfelünk nem a legjobb összeállításában érkezett, így el kellett veszítenünk néhány olyan meccset is, amit tétre menő összecsapáson aligha engednénk meg magunknak. Azonban május 25-én úgy játszottunk, először és utoljára az idény során, mintha kötelező lenne.
Az ellenfélnél Kovács Ferenc kiváló formában versenyzett, és Faragó Sándor is felülmúlta önmagát - eredményesség tekintetében mindenképp. Nálunk csak Szász András nyújtott igazán jó teljesítményt.
A megye B 21. fordulójában:
Albertirsai SE I. - Tápiógyörgyei ASK II. 8:10
A záró fordulóra azért összeszedte magát a csapat. A szép búcsú volt az egyik cél, a másik pedig, hogy a látszatát is elkerüljük annak, hogy segítettünk a bentmaradásért harcoló ellenfélnek.
Nem segítettünk: végig vezetve, biztosan győztük le a rokonszenves, de valószínűleg kieső Telkit. (Rajtuk kívül a Váci Reménység III. búcsúzott még.)
A megye B 22. fordulójában:
Albertirsai SE I. - Telki SE 13:5
A bajnoki címet idén, veretlenül, az Őrbottyáni Csapatok SE II. szerezte meg. A második, szintén feljutó helyet az utolsó körben előző Gödöllő szerezte meg. Harmadik a Göd, a negyedik - Albertirsa.
A tavalyi bronzérem után tehát megőriztük helyünket a csoport legjobbjai között. Sokáig harcban álltunk a feljutásért, de látjuk mi is, hogy nem vagyunk elég erősek az A osztályhoz.
Viszont: erős megye B-s csapatunk van. Nem rossz, hogy a szakosztály néhány évnyi működés után eljutott idáig.