A második felvonás

Mielőtt megszoktuk volna az idei ínséget, a második forduló emberanyag tekintetében kegyes volt hozzánk. Tudni kell, a Megye C mint bajnokság nincs teljesen feltöltve csapatokkal, így aztán van egy amolyan lyukas fordulónk, amikor nem kell játszani. Ez nekünk azért jó, mert az előző beszámolóban kitárgyalt emberhiány kevésbé dolgozik ellenünk, ha van még négy ember, aki tud és akar játszani. Mennyire más így a felállás, lehet kicsit taktikázni!

2024.09.19.

Törtük is a fejünket, hogy álljunk ki, hogy egyik, másik, esetleg mindkét csapatnak hogy van esélye nyerni. Volt min gondolkodni, mivel az alsóbb osztályban a most épp feljutó, de bőven Megye A rutinnal rendelkező Újhartyán tett látogatást nálunk, míg a felsőben az örök közvetlen rivális, a Maglód. Mindkettővel jó a viszony, ismerjük is egymást rég, sok meglepetés nem várható. De nyerni azért jó lenne, ami Mári Úr távozását követően egy leheletnyivel (vagy kicsit többel) nehezebbnek ígérkezett. Főleg, ha elkezdtük számolni, hogy ki mennyire lehet képes az ellenfeleink ellen. Nem volt egyszerű, aztán abban maradtunk, ha a Maglód erősen jön el, még mindig nehezebbnek ígérkezik, mint az Újhartyán. Hátha kifogunk egy jobb napot…. A Bében kell kicsit erősebben felállni az A meg nyer majd máskor. Rossz ezt így számolgatni, de szegény ember vízzel főz, de a kard ki kard akkor működik, ha… álmodunk. A bennmaradás a cél jelenleg minden szinten, kell tehát egy kis taktika is.

Ami a felállást illeti, Kiss Peti nem volt kérdés, Megye Bézni jött, ott játszik. Lesz még Szász Andrásunk, egy Czinege Lajosunk és egy Lévai Istvánunk. Ez azért egy jó csapat ezen a szinten. Peti volt a kérdés, hogy játszik az „anyag” ellen. 

ASE II. 

Ez utóbbit talán meg kell magyarázni néhány kedves olvasónak. Az anyag minden területen mást jelent. Másra gondol e kapcsán egy kőműves, egy tanár, egy drogos és egy pingpongos. A mi hobbinkban az anyag azt jelenti, hogy nem klasszikus szoftot használ egyik, vagy mindkét oldalon a játékos, hanem „szemcsét” vagy „antit”. Ezt azért teszi, mert másképp pattan és forog az arról érkező labda, amiből ő előnyt akar kovácsolni. Nos, ha anyaggal akarsz ismerkedni, az ellen játszani, csak menj el Újhartyánba. Na ezt kell róluk tudni.

Szóval az Újhartyán a Pál Gábor, Újvári István, Kriszt Imre, Aschenbrenner József felállással jött el, ami korántsem nevezhető gyengének.

Két hasonló kaliberű csapat, nézzük kinek jobb ma a csillagállása!

Újhartyán

Hát, nem nekünk. Általában úgy érdemes számolni, hogy az egyik páros jön, a másik nem, de itt mindkettő elment. Hidegzuhany. Semmi gond, ez még csak kettő, jön 16 egyéni. Kiss Peti volt első helyre beírva, gyerek, holnap suli (vagy nem), hadd haladjon a srác, és teljes elképedésünkre gyakorlatilag szétütötte Pál Gabit. Hurrá. A kezdeti lendület azonban megtört, a játékot és ritmust ügyesen törő játékosok kibillentették az ifjú, tehetséges, de kellő rutinnal még nem felvértezett játékosunkat, így mára ennyi jutott neki. Persze ez is szép, csak gratulálni tudunk hozzá. Nem játszott rosszul, mára ez volt megírva. Szász úr mára 3:2-re volt bekalibrálva, de nem mind jött ide, „csak” kettő. Rossz ez így, és mégsem. Az asztalitenisz istenei néha adnak, néha elvesznek. Lévai Pistának egy sikerült, ami – ahogy Petinél is említettem - egy ilyen csapat ellen korántsem megvetendő eredmény. Bár az utolsó mérkőzésre már nem ő, hanem amolyan cserék gálameccsének számító módon Marianna szállt be Serfel Józsi ellen, de még úgy is. Lajosunk (háromból) egyetlen győzelme viszont meglepetés, a tavaly 90%-os arányú játékosunknak nem kedvezett ma a labda fordulása, bár az igazat megvallva nem rajta ment el a meccs, egyszerűen csak nem ez volt a mi napunk. 5:13 oda.

Megye A

Puskás Janinak annyi kérése volt, ha lehet, ne játsszon a Maglód ellen. Persze, ha kell beáll, de ott kezdte pályafutását, hat évig volt odaigazolva, és máig lejár edzeni. Ismerik a játékát, gyengéit (persze ez fordítva is igaz), szerinte nincs értelme őt beírni.

Hát, az élet kemény. Meg az irsai vezetés is. Mert a keddi edzésen a két Andris úgy döntött, hogy itt kellene szerepelnie. Az eredmény lényegtelen, mivel a B élvez ma előnyt, az A meg… nos, lesz, ami lesz!

Ami a Maglódot illeti, nagyjából egyszerre indult a két csapat, mindig hasonló erőt tudott felmutatni, bár ami az eredményeket illeti, kicsit arra fordul a mérleg nyelve, de mégis egymáshoz mérik a teljesítményüket, mivel jó mérce. Ők persze nem tudták, hogy mi kicsit lazábban vesszük ezt a fordulót, mi meg azt sejtettük, hogy nyerni jönnek. Persze az ember, ha már játszik, szeret nyerni.

Szóval ellenfeleink a nagyokat ütő Burján Péter, a szépen és okosan terelgető, taktikus Kiss Ferenc, a irgalmatlan oldalkifliket húzó topburkoló Székely László, és a mindig jó kedélyű Tombor Attila játéktudásában reménykedhettek. Korántsem gyengék még úgy sem, hogy Ivanics „Doro” István épp külföldi pihenés, az aranykezű Márton Balázs munka miatt nem tudott megjelenni. Kapkodta is a levegőt Tímár Gyula, hogy van esély az így felálló csapatot megnyerni, de hát a Maglód épp elég egységes ahhoz, hogy így is csak egy leheletnyivel legyenek kevésbé meccserősek csapatszinten, így nem változtattunk.

Mi a fentebb taglalt gondolatmenet miatt Puskás Janit, Nagy Andrist, Tímár és Váradi Gyuláinkat állítottuk csatarendbe.

Ami a párosokat illeti még 1:1 lett, ráadásul mindkettő 3:1 arányú. A számításoknak megfelelően az egyébként összeszokott és hatékony Nagy - Puskás duó felülkerekedett a Tombor - Burján néven futó ellenfelén, a hirtelen ötlettől indított (mert amúgy edzésen nagyon jól működő), és egyetlen meccsig beállított Singljár - Váradi duó pedig a Székely - Kiss névvel fémjelzett ellenfele ellen vesztette el mérkőzését. Némi reménnyel kezdtük el az egyéniket.

De volt valami a levegőben, ami miatt ez a nap teljes Irsa szinten nem volt szerencsés. Nem mentek a dolgok, nem jöttek a pontok, így nem gyarapodtak a meccslapon a győzelmeink sem. Jani Székely Lacit meg tudja verni, de azt is tudni kell róla, hogy az első meccs nála mindig kérdéses, mivel lassan ér oda fejben. És szerencsétlen módon pont ellene kezdett. Az első szett még jött ide, de aztán Laci jobban ráérzett a játékra, így 3:1 lett oda. Amúgy Janinak az egész estéje ilyen volt. A második meccsen Kiss Feri ellen úgy kapott ki 3:0-ra, hogy két szett abból 14:12, illetve 12:10 arányúra sikerült. Tombor Attila ellen az esélytelenek nyugalmával játszott, igen jól. Azt tudni kell, hogy Jani tud és szeret is védő és iskolázott ellen játszani, Tombira meg mindkettő igaz. Így a fonákon lévő szemcsét és a tenyeres pöriket és nyeséseket is jól kezelte, vezetett is 2:1-re. Aztán valahogy elment a negyedik szett, az ötödikben meg 9:8-nál kapott egy csuszát, 10:8 oda. Ilyenkor az ember megremeg, de próbálja rendezni a gondolatait, lenyugodni, és tenni a dolgát. 10-9, majd 11-9 oda. Izgalmas, szép, de sajnos nem mi nyertünk. Így folytatta Burján Peti ellen is, 2:1 ről fordított az ellenfél 3:2-re. Azért fejtettem ki ezt a részt bővebben, mert ez egy ilyen nap volt, egyszerűen nem fordult át az eredmény, nem sikerült mindig rendezetten és elég tudatosan játszani. Utóbbi pont Andrisra volt leginkább igaz ma. Már a meccs elején látható volt, hogy valami nem stimmel nála, úgynevezett idegállapotban volt, ráadásul mindenáron segíteni akart mindenkinek és megosztottan tekintgetett a saját és a szomszéd asztalokra is, de úgy nehéz figyelni. Mondták is neki a srácok, hogy a saját meccseire figyeljen, de nem rendeződött a dolog a fejében, sőt, szép lassan leépült. Így történt meg az, hogy az első, Burján Peti elleni mérkőzést még 3:0 arányban nyerte meg, a másodikat Székely Laci ellen 3:2-re vesztette el, majd bukott kettőt 3:0-ra Kiss Feri és Tombor Attila ellen. Két utóbbi egyáltalán nem reális, tanulnunk kell belőle. Ami Váradi urat illeti hozta a saját, Maglód elleni átlagját, bár Tombi és Burján Peti ellen nem sikerült nyernie, de Székely Laci és Kiss Feri ellen igen. Jó, megbízható munkásember na. És ezt kell mondani Tímár Gyula kapcsán is, mivel jelenlegi ellenfeleivel szemben nem szokott acélos eredményeket felmutatni, de harcos módon próbálta prezentálni kellemetlen játékát, de ez ma egyetlen győzelemre sem volt elég. Így alakult ki a 4:14-es vereség.

A matek és a számok makacs dolgok, ha két ember nullázik, már nehéz nyerni, ha a harmadik csak egyet hoz, már lehetetlen. Viszont azt kell mondjam, a mai eredmények nem mutatják a valós játékképet, egyszerűen csak nem jött ki a lépés. Kicsit érettebben és tudatosabban kell játszani, mert egy-két apróságon ment el pár meccs, ami baj is, meg nem is. Baj, mert nem ennyi volt a mai napban, nem, mert ezekből tanul, ezektől erősödik az ember. Azért nem teszi fel az ember a kezét, hogy ennyi volt, hanem beleáll, és csinálja tovább, edz, és bízik a jobb folytatásban. Ilyen a sport, ilyen a sportoló.

A végére még egy kis számolás.

Két forduló, két csapat, négy vereség, nem áll jól a szénája a csapatnak. Ennél mindenképp több kell majd eredmény tekintetében. Persze van, amikor valami nem jön össze, és van, hogy nem úgy indul a szezon. Nem csak asszisztálni szándékozunk a többiek győzelméhez a bajnokságban. Jó lenne, ha szép lassan (vagy gyorsabban) ránk is sütne már a napocska, és nagyobb iramban gyűjthetnénk a bajnokságban a pontokat, mert sportemberek és rutinosak lévén a fiúk nem törtek ilyen hamar meg, de ha az eredmények nem változnak, akkor a halotti beszéd irsai verziójával élve:

Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: irsa por és homou vagymuk….

Vagy ahogy Lévai Pista egyszerűbben megfogalmazza: földet rá!