A bajnoki osztályhoz mérten színvonalas, látványos labdamenetekkel tarkított, kiélezett mérkőzésen győzött a TASK II. Albertirsán. Ezzel elúszott csapatunk veretlensége a megye B-ben.
November 14-én hiába vártuk országos cimboránkat, Baliczky Andrást, hozzánk hasonlóan a tápiógyörgyeiek is a mostanában állandónak mondható - szintén baráti - négyesüket küldték harcba. Legfeljebb csak az újabban átforgatott párosaikkal (Kovács Ferenc - Varga István, Mohácsi Bence - Németh Sándor) keltettek némi meglepetést, de nem akkorát, hogy ne nyerjünk mindkét asztalon (2:0).
 |
| Tápiógyörgye ASK II. (balról: Mohácsi, Kovács, Németh, Varga) |
Nagyon bíztunk a jó kezdésben, és a még jobb folytatásban, mert tudtuk, a meccs előtt szóba is került, hogy ez a gárda tetemes hátrányban esetleg elengedi a partit, ám ha "megérzi a vérszagot", veszélyessé válhat.
A nagy előnyt célzó tervünk majdnem be is vált, hiszen komoly sanszunk volt arra, hogy az első egyéni körben hármat nyerjünk. Szász András és Mári Sándor győzött, Tímár Gyula és Váradi Gyula azonban kikapott - utóbbi döntő szettben. Az 5:1 meggyőzőbb lett volna, de maradt a két egységnyi különbség (4:2).
Ideig-óráig. Az újabb fordulóban épp Váradi Öszi szállította az egyetlen irsai sikert, rajta kívül mindenki gratulálni kényszerült aktuális ellenfelének. Mári Sándor 41(!) győztesen megvívott ütközet után kapitulált. Részben azért, mert kiütött borításokkal indítani nem, csak visszatolni tudta Németh Sándor adogatásait, sokkal nagyobb részben pedig azért, mert az ellenfél szoros állásnál is higgadt maradt, mindvégig magánál tudta tartani a kezdeményezést, és elképesztő precízen pingpongozott. Egész este.
Szász Andrást Kovács Ferenc verte meg, és buktuk a "hátsó pályát" is, mert a Tímár Gyula - Varga István meccs is rosszul alakult (5:5).
Még nem volt gond, de a következő etapban is csak egy ponttal gazdagodtunk. Három találkozó viszonylag egyértelmű volt, a Szász András - Mohácsi Bence párosítás viszont az ötödik játszmában dőlt el. Nem a javunkra. Úgy, hogy Bence 5-6 pontos hátrányt dolgozott le a végén... (6:8)
A megmaradt szerény győzelmi esélyt ezek után éppen Andrásnak kellett volna életben tartania. Hatalmas erőfeszítések árán vezetett is 2:1-re, végül mégsem bírt a hihetetlen napot kifogó Németh Sándorral (6:9).
Még innen is, úgy tűnt, van visszaút. Két, nagyjából párhuzamosan lezajlott összecsapást behúzva 8-ra zárkóztunk. A döntés a Tímár - Mohácsi mérkőzésre maradt, amelyen 2:2-ig fej-fej mellett haladtak a felek. A döntő szettet Gyuszi kezdte jobban, ám Mohácsi Bence fordított, és 10:9-nél meccslabdája volt. Ezt még sikerült hárítani, és egyszer, valahol 10 felett egyetlen pontra voltunk a döntetlentől. Ekkor már mindenki állva szurkolt, és ez pingpongos mértékkel elég sok embert jelent, mert 10-en, 12-en csak ezért a bajnokiért jöttek le a terembe.
Nem tudjuk, az Extra Ligában hogy megy ez, szerintünk nagy dolog, hogy Albertirsán forrt a levegő még 22 óra után is. A vereség ellenére is.
Csak azt bánhatjuk, hogy nem jöttek el még húszan. Ennyien már befújták volna azt a pár pontocskát, ami hiányzott ezúttal.
És ha majd eljönnek ötvenen, az irsai katlant "a poklok kapui sem fogják megdönteni!"
 |
| Albertirsai SE I. (balról: Váradi, Mári, Tímár, Szász) |
A megye B 7. fordulójában:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése