Nagyüzem volt szombaton Harasztiban, hiszen a DMTK mindhárom felnőtt csapata hazai környezetben szerepelt. Így még éppen összefutottunk csemői barátainkkal, játék közben pedig a miénkkel párhuzamosan zajló DMTK I. - Gyál I. találkozót figyeltük fél szemmel.
Mi tagadás, a két megye A-s rivális összecsapása jobb pingpongot hozott, mint a mi meccsünk; az küzdelmes volt, nem színvonalas.
A film illusztráció
Mi biztosan nem játszottunk kiemelkedően, emiatt is kerültünk hátrányba már a párosok után (0:2). Viszont gyorsan egyenesbe jöttünk! Váradi Gyula ugyan elveszítette az első döntő szettes partit Kiss Tamással szemben, de jött néhány győzelem, és máris átvettük a vezetést.
Az ötödik játszmákkal egyébként eléggé hadilábon álltunk: kettőt nyertünk, ötöt buktunk. (Nyilván ennek is van/volt oka - aki akarja, kielemezheti.) 5:3-mat követően például sorozatban négyszer kaptunk ki 3:2-re. Kétszer 2:0-ás vezetésről...
5:7-es állásnál valószínűleg nem sokan fogadtak volna a győzelmünkre. Csakhogy megint egyenlítettünk, így elfogadható pozícióból kezdhettük az utolsó kört.
Míg a Tímár Gyula - Kiss Tomi parti, utóbbi jó formája miatt nem nekünk állt, addig joggal bíztunk abban, hogy Szász András győz Perényi Péter, Mári Sándor pedig Starostiák József ellen.
Sem pro, sem kontra nem csalódtunk.
Az igazi drámát a Váradi - Keresztesi meccstől vártuk, amely 8:8-as állásnál kezdődött, és sokáig teljesen reménytelennek tűnt. Keresztesi Józsi egyértelműen uralta a mérkőzést, és kétszettnyi előnyt szerzett. Ekkor a mi Öszink taktikát váltott - avagy japán kakas üzemmódba kapcsolt) - és fordított.
Fordított a csapat is, mégpedig kínok árán, harcolva minden egyes pontért. Ahogy kell.
A megye B 15. fordulójában:
Dunaharaszti MTK II. - Albertirsai SE I. 8:10
Képek később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése