Irsáig hallatszott a sóhajunk

Az ASE I. Gyálon játszott és nyert 10:8-ra. Pont annyira volt szoros a meccs, amennyire az eredmény mutatja...

Igaza volt Licsár Zsoltnak, aki a hazaiak képviseletében így fogalmazott a május 9-i mérkőzés előtt: ez a két csapat, függetlenül attól, ki hogyan szerepel az adott évben, mindig rangadót játszik. És igaza volt Szász Andrásnak is, aki válaszul azt találta mondani, hogy nekünk minden meccs rangadó. Mert sosincs könnyű dolgunk. 

A gyáliak ellen például kifejezetten nehéz dolgunk volt. Hét találkozó ért véget 3:2-es eredménnyel, ebből ötöt szerencsére mi nyertünk. 

Mári Sándor ezúttal egészségesen sem pingpongozott olyan koncentráltan, mint megszoktuk tőle -valószínűleg az előző szombati, hosszúra nyúlt Imre Kupa* miatt. Különösen érzékenyen érintette a csapatot, amikor 7:6-os vezetésnél kénytelen volt gratulálni Papp Zsoltnak, hiszen így döntetlennel fordultunk az utolsó körre. 

Ekkor eléggé bizonytalan volt a helyzet... 

Rövid megbeszélés, afféle csoportterápia után azonban sorra jöttek a partik. Mári Sanyi Sápi Miklóssal szemben, Tímár Gyula Trval Dávidot verve szerezte meg harmadik egyéni győzelmét. Amikor Váradi Gyula 0:2-ről egyenlített Hóf Sándor ellen  már a végső sikerben is reménykedhettünk, és a törteli harci kakas be is húzta az utolsó szettet. 

Így aztán a két szpíker, Szász Andris és Licsár Zsolti mérkőzését már hátradőlve nézhettük. 

Tímár Gyuszinak a törött ujj sem jelentett akadályt (fotó: Garami Zsolt)

A megye B 19. fordulójában, a vérfagylaló izgalmak közepette is végig sportszerű mérkőzésen: 

Prémium Gyáli ASE II. - Albertirsai SE I. 8:10

Részletes eredmények ITT.

* Erről később még beszámolunk.