Gyálihiba

Egy 18:0-ra, létszámhátrányban elveszített mérkőzésről lehet nagyon sokat és nagyon keveset is írni. Az utóbbi megoldást választom, mert amiről még - az alábbiakon kívül - szót kell ejteni a meccs kapcsán, egyelőre csak a csapatra tartozik.

Ebben az idényben másodszor fordult elő, hogy három fővel álltunk ki megye C-s bajnoki találkozóra. 

Miközben, elvileg, rekordszámú versenyengedéllyel rendelkező játékosunk van...

Gyálon ráadásul két újoncot avattunk: a Kókai-testvérek budapesti SLT-s csoportunkba kezdtek ismerkedni a sportággal, így debütálásuk dupla öröm, dupla büszkeség. 

Levente és Zalán is megfelelő teljesítményt nyújtott. Párosban elloptak egy szettet a dörzsöltebb ellenféltől, sőt közel álltak az egyenlítéshez is, és egyesben is mutattak szép dolgokat. Erényeik mellett  hiányosságaik is megmutatkoztak játék közben, de a fejlődésükhöz szükséges elegendő idő, szorgalom és tehetség is a rendelkezésükre áll.

Náluk is egy évvel fiatalabb, ám jóval nagyobb tapasztalattal rendelkezik a csapat harmadik tagja, a nyolcadikos Mári Menyhért. Legalább két győzelem benne maradt, mert nem koncentrált megfelelően. (A szándék megvolt benne.) Ha lett volna választása, valószínűleg nem is szerepel vasárnap, mert - amúgy helyesen - nem csak a pingpongnak él ezekben a hónapokban. 

A nagy különbség ellenére jó légkörű mérkőzés volt a vasárnapi. A gyáliak sokszor biztatták, dicsérték a fiúkat, jegyzőkönyvön kívül pedig kölcsönadtak egy fiatalt, hogy mi is négyen legyünk. Sportszerű gesztus volt!

Köszönettel tartozunk Láng Róbertnek és feleségének, Andreának is; ahogy mondani szokták, nélkülük nem valósulhatott volna meg az esemény. Beugróként, első szóra autóba ültek, hogy Menyhért eljuthasson a mérkőzés helyszínére - az Ő érdemük, hogy egyáltalán ki tudtunk állni.  

A megye C 5. fordulójában: 

Prémium Gyáli ASE III. - Albertirsai SE II. 18:0  

Részletes eredmények ITT!