Az egyik újoncot fogadta az Albertirsai SE II. múlt pénteken. Eleinte akadozott a gépezet a Ráckeve II. ellen, de a mérkőzés második felére egyértelművé vált a fölényünk.
A kellemetlen stílusban, szokatlan borítással játszó fiatal Cserép Ádámmal meggyűlt a bajunk: előbb a szintén harmatos korú Csömöri Bencével közösen ellopta az egyik párost, aztán megnyerte első két egyéni meccsét is. (Utóbb Czinege Lajos és Singljár Mihály is csak döntő szettben tudta megverni.) Mivel még a második kör elején Szanyó László is győzni tudott, a mi szempontunkból eléggé nyögvenyelősen indult a két csapat közös története.
A vendégek viszont ünnepeltek, mégpedig teljes joggal. Eddig egy 0:18-as eredményt tudtak csak felmutatni, ellenünk már örülhettek első részsikereiknek.
Ezt az örömöt tulajdonképpen mi sem bántuk. Egyrészt azért, mert 5:4 után már egyetlen győzelmet sem engedtünk ki a kezünkből, azaz teljesítettük legfontosabb sporttárgyú célunkat. Másrészt azért, mert szívesen osztoztunk a ráckeveiek jókedvében. A foglalkozásainknak pedig mindig ez a valódi és hosszabb távú célja és értelme. Nem a felülkerekedés lehetőségét keressük, barátokat keresünk.
Úgy tűnt, ez a szemlélet nem áll távol a keveiektől sem. Vagyis, ahogy Rick Blaine mondja a Casablanca végén: "I think this is the beginning of a beautiful friendship." "Azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete.”
A helyszínen ez nem hangzott volna túl Humphrey Bogart-osan, de a mondat szerencsére a Macska-jaj című filmben is szerepel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése