A versenykiírás szerint a 7., a 8. a 9. és a 10. helyezett is búcsúzik a szezon végén a megye A-tól. Mi, persze szigorúan csak magunk között és finom engedményeket téve a realitásnak, meg is neveztünk négy olyan csapatot, amit majd jól megelőzünk. A Gödöllői SK nem szerepelt a felsorolásban.
Nagy szerencsénk volt a sorsolással, hiszen már az első fordulóban Gödöllőre utazhattunk, ahol a közelmúltban készült el az ország legújabb asztalitenisz-csarnoka. (A létesítményben szombaton játszották az első bajnoki mérkőzést, egy NB III-as találkozót, a mi meccsünkre vasárnap délelőtt került sor.)
A könnyűszerkezetes épület alapterülete közel 1200 m2, a küzdőtéren 12 asztal fér el. Minden apró részleten látszik, érződik, hogy kifejezetten szeretett sportágunk igényeit figyelembe véve építették.
Mi persze nem tárlatvezetésre érkeztünk a városba, így aztán a gratulációk és a hosszú távra szóló jókívánságok után meg is vertük a helyiek hármas sorszámú csapatát. Nem könnyen, de szinte végig vezetve, hiszen csak a mérkőzés első negyedéig volt döntetlen az állás.
A párosokon kicsit változtattunk a tavalyi elképzelésekhez képest. Részben, mert visszatért egyesületünkbe Nagy András, részben, mert Tímár Gyula még betegségből lábadozik. A Mári Sándor - Nagy András duó viszonylag gyorsan túljutott a Czukker László és Szabó László képezte akadályon, a másik asztalon - egy másik asztalon - Szász András és Váradi Gyula öt szettben kikapott Bartha Tibortól és Schleer Györgytől (1:1).
Egyesben két meggyőző 3:0-val kezdtünk (Nagy, Váradi), de két vereség (Mári, Szász) után elolvadt az előny (3:3). Úgy tűnt, főleg az egyes és kettes helyre beírt játékosok ellen lehet esélyünk: Nagy András Czukker Lászlóra, Mári Sándor Bartha Tiborra mért újabb vereséget (5:3). Szabó Lászlóval Szász András sem bírt, és az volt a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Schleer György révén újfent egyenlít a házigazda. Ekkor azonban megint elsült a "Titkos Irsai Fegyver".
A gödöllőiek minősítették valami hasonló fordulattal Váradi Öszit, aki ugyan évek óta nálunk szerepel, ám szokatlan játéksítlusának, megalkuvást nem ismerő küzdőszellemének híre nem jutott még el mindenhova. Öszi sokáig szenvedett a hosszúszemcse, a pontosan helyezett fonák ütések miatt, de addig kaszabolt az ütőjével, addig harcolt, mint egy terrier, míg valahogy megfordította a meccset (6:4).
Az újabb kör elején kicsit megdőlt a stratégiánk, mert csak az egyes párharcból (Mári - Czukker) jöttünk ki jól, Szász András sajnos nem bírt Bartha Tiborral. Az előny mindenesetre megmaradt, és 7:5-nél a két veretlenünk következett. Váradi Gyula ezúttal az addig szintén 2/2-es egyéni mutatóval rendelkező Szabó Lászlónak bizonyította be, hogy a szélesebb technikai repertoár sem ér többet egy zsák törött labdánál, ha az ember gondolatait összezavarják. (Szinte közömbös, milyen tudású Öszi aktuális ellenfele; mert ha nem érez rá, hogyan lehet megtörni ennek az apró erőgépnek az ellenállását, kis túlzással bajnoki osztálytól függetlenül komoly bajba kerülhet.) Ebben a körben Nagy Andris is nyert, vagyis a véghajrára nagy előny, és legalább két pont birtokában fordultunk (9:5).
A harmadik ponthoz, vagyis a teljes sikerhez még egy győzelemre volt szükségünk. Előbb Szász Andrástól vártuk, hogy azt az egy skalpot megszerezze, de hiába tett meg minden lehetőt, ez nem az ő napja volt. Talán nem is igazságtalan, hogy az i-re a pontot így végül Váradi Gyuszi tehette fel: utoljára Bartha Tibort verte 3:1 arányban. Tulajdonképpen eddig a pillanatig ragyogóan játszott Nagy Andris is, de ő a végén, immár tét nélkül, kikapott Szabó Lászlótól. Így is három egyénit hozott, és nagyon meggyőző pingponggal tért vissza anyaegyesületébe. A pozitív mérleg meglett Mári Sándornak is, aki reggeli tompaságán felülkerekedve hozzá tudott járulni az ASE I. nem várt kiváló antréjához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése