Nem gasztronómiai írás következik. Ez a bejegyzés a megye B-s csapat tavaszi szezonját foglalja össze.
Első csapatunk 11 forduló után a 3. helyen állt, a bajnokság második. etapját azonban rosszul kezdte: a harmadik körben győzött először. Előtte kikapott Vecsésen, és hazai pályán a gyáliaktól is.
A mezőny alsó régiójában tanyázó Vecséstől elszenvedett vereségre (8:10) sem a szokatlan labda, sem az nem lehet mentség, hogy a megye C tavalyi bajnoka kivételesen a legjobb összeállításában állt ki. A papírforma, ráadásul, nem a jobb vecsési játékosok (Szakál Béla, Szakács Szilárd) klasszis teljesítménye miatt borult. A kevesebbre tartott Nagy Zsombor és Mezei László két-két - amilyen kellemetlen, olyan megérdemelt - sikere bizonyult soknak.
Gyál II-t mostanában rendre legyőztük, a 13. fordulóban azonban ők voltak a jobbak. Hosszú jó szériánk szakadt meg február 8-án. Tőlünk két alapember (Mári Sándor és Váradi Gyula) hiányzott, helyükön Gecser Zsolt és Singljár Mihály szerepelt. Vendégeink az ügyes Trval Dávidot nélkülözték, de a helyére nevezett új fiú, Kormányos Tamás nála is hatékonyabbnak bizonyult: négyet nyert. A meccs sajnos korán eldőlt, hiszen 1-7-tel kezdtünk. A folytatást 7:3-ra megnyertük ugyan, de ez csak arra volt elég, hogy a végeredményt szorosabbá tegyük (8:10).
Mint följebb írtuk, csak e két zakó után szereztük meg első 2018-as győzelmünket. A kiesőjelölt (azóta tényleg kiesett) Göd III. elleni találkozó is döcögősen indult. Az osztály legidősebb átlagéletkorú gárdája egészen 7:5-ig tartotta velünk a lépést, a hajrára viszont - természetesen az egyetlen fiatal, Hollós Balázs kivételével - elfáradtak. Három ötszettes parti után Nagy László például ki sem állt negyedik, már tét nélküli összecsapására... A vége: 12:6.
A sűrű februári program utolsó állomásaként Dunakeszire utaztunk. A magasabb szinten edződött, az egész bajnokságot veretlenül záró házigazda ellen halvány esélyünk sem volt a pontszerzésre (4:14). Sokat nem segített, hogy Mári Sándor ütőfája eltörött a páros közben, és a folytatásban egy Szász Andrástól kapott ütőt forgatott. A megszokottnál legalább három fokozattal gyorsabb kombinációt két és fél meccsen keresztül tesztelte, utána viszont legyőzte Vándor Andrást és Jeszenszki Jánost. (Jeszinek ez volt az egyetlen veresége a szezon során!) Persze derekasan küzdöttek a többiek is. Tímár Gyula és Szász András nyert Márton Márkkal szemben, előbbi ráadásul szettet lopott a 100%-os Wagner Viktortól. Váradi Gyula vasakarata ezúttal nemeredményezett győzelmet, de a labda azért róla is visszament néha.
Március 15-ét győzelemmel ünnepeltük. Az akkoriban még saját bentmaradása miatt is aggódó, valós erejét tekintve legalább középcsapat Tápiógyörgye szívósan küzdött ellenünk, de vendégeink közül hiába hozott Mohácsi Bence négyet, Faragó Sándor éppen annyit bukott, a kiegyensúlyozottabb számadatok (Szász és Mári 3-3. Tímár 2, Váradi 1, Szász - Mári pár 1 győzelem) most is értékesebbnek bizonyultak. 10:8 ide.
A kiegyensúlyozott teljesítmény csak a következő körig tartott: Őrbottyánban, fontos helyosztón, sajnos simán kikaptunk. Mint tavasszal szinte végigg, mindenki kínlódott valami betegséggel vagy sérüléssel... Az 13:5-ös vereség még hízelgő is ránk nézve, hiszen 2:10-re is álltunk.
 |
| Leggyakrabban ez a csapat játszott (balról): Szász András, Tímár Gyula, Mári Sándor,Váradi Gyula |
Csalódottságunkat a hévízgyörkiek bánták. Néhány órára félretettük a barátságot, és ha nem is pingpongoztunk jól végig, fölényesen győztünk (14:4). Mári Sándor szettet sem veszített, és ezúttal Tímár Gyulát sem lehetett megverni. Szász András hármat, az elejét "átalvó" Váradi Gyula kettőt fogott. Az igazság persze az, hogy Cseh Petiék számára nem ez volt az év meccse: megye B-s tagságuk meghosszabbításáról döntő két mérkőzésük (Göd, Csömör) a bajnokság hajrájára maradt. Azokat kellett megnyerniük, és meg is nyerték mindkettőt.
Mi pedig, tavasszal, minden rangadónkat elbuktuk. Május 10-én például Dunaharaszti fűzte be az oktatófilmet Albertirsán (3:15). Az arány talán akkor sem lett volna szorosabb, ha "elsőtáblás" játékosunk, Mári Sándor nem sérül meg a bemelegítésnél. A párosban még nem volt gond, a DMTK fiataljai ellen kivárásra is lehetett játszani, de egyesben hatványozottan jelentkeztek a problémák. Két reménytelen meccs után cserélni is kellett... Az őszi 1:17-es eredményen azért így is sikerült javítani. A két utolsó egyénit - két Gyulánk révén - mi nyertük...
Annak ellenére, hogy a bajnokság második felében mínuszban voltunk (3 győzelem, 5 vereség), a sikeres ősz meg a körbeverések eredményeként még mindig volt halovány esélyünk a bronzéremre. Ehhez Maglódon kellett volna győznünk, de az élet kissé átírta a forgatókönyvet. Mári, állandó orvosi esetünk ezúttal lázcsillapítóval megtámogatva állt ki a mérkőzésre. (Meg egy lassabb, taktikusabb fonák borítással. Hátha...) Mentségére szól, hogy más vállalkozó nem akadt... Egyet így is behúzott, az elsőt, de ez Márton Balázsék ellen édeskevés. A többiek megtették, amit kellett. A Tímár- Váradi pár sikere mellé összejött öt egyéni is. Ha húz a húzóember: nem kapunk ki (7:11).
 |
| Tímár Gyulának volt néhány szép fogása idén. Nem csak a pingpongasztalnál |
A maglódi pofon fájt, a kakucsi szinte egyáltalán nem. Két körrel a vége előtt biztossá vált ötödik helyünk, ami, végső soron, nem rossz pozíció. Alighanem ez volt minden idők legerősebb Pest megyei másodosztályú sorozata, és ha nincs a Vecsés és a Gyál elleni fiaskó, végig harcban álltunk volna a dobogóért. Mert az érem nem a nagy meccseken úszott el, hanem a kicsiken. Az utolsó előtti forduló tehát már nem a helyezésekről szólt, csakis a játékról. Váradi Gyuszi már nem is áldozott be még egy piacnapot ezért az eseményért; Gecser Zsolt szerepelt helyette. Erejéből négy szoros meccsre futotta. Mi lett volna, ha edz is egy kicsit? Mári Sándor ezúttal jobb passzban volt, mindjárt 4+1-gyel zárt. A csapat 7:11-gyel.
Június másodikán vívtuk utolsó párharcunkat, és - minden jó, ha a vége jó. A megye c-be visszacsúszó, hiányos csapattal kiálló Csömört az idény legsimább meccsén vertük 18:0-ra. Méghozzá oldott hangulatban. Ennek kialakulásában nyilván csekély szerepet játszott az a minőségi szatmári szilvapálinka, amellyel remek házigazdáink megkínáltak minket.
A 2015/16-os 3., a 2016/17-es 4. hely után most ötödikként végzett az ASE I., amely ezúttal is négy főre épült: Mári Sándor, Szász András, Tímár Gyula és Váradi Gyula is 70-nél több egyéni meccset vívott. Rajtuk kívül Gecser Zsolt, Singljár Mihály (10-10 mérkőzés) és Mári Menyhért (3 egyéni) jutott még szóhoz ebben az osztályban.
Váradi Gyuszit leszámítva mindenki albertirsai, de Ő is régi motoros nálunk, az elmúlt évben az év egyik kitüntetettje lett. Mivel a megye C-ben csak helyiek játszottak kijelenthetjük, hogy amit az évek alatt elértünk, azt szinte kizárólag saját erőnkből értük el. Vannak más utak is, ami nem baj, mi azonban ezen járunk.
Az eredmények ITT találhatók, a bajnokság részletesebb statisztikáját a megyei szövetség oldalán böngészhetjük.
A bajnokság végeredménye:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése